A humán papillomavírus (HPV vagy Human Papillomavirus) egy DNS-víruscsoport, mely a bőrön és a nyálkahártyákon okoz elváltozásokat. Több mint 150 különböző humán papillomavírus típust azonosítottak. Egyesek szemölcsöt, mások szubakut lefolyású fertőzést okoznak, mely daganatot megelőző állapotot is jelenthet. A vírus bőrdaganatokat, de főleg méhnyakrákot és egyéb genitális rákot okozhat.
A HPV egy igen gyakran előforduló vírus. Az egész világot tekintve, a HPV az egyik legelterjedtebb szexuális úton terjedő vírus; a világ lakosságának 80%-a (5-ből 4 ember) a vírus valamely fajtájával megfertőződik életében legalább egyszer. Ha a fertőzés megtörténik, az esetek legnagyobb részében a test immunrendszere megszabadul a vírustól bármely egyéb beavatkozás nélkül. Sokan nem is tudják meg soha, hogy fertőzöttek voltak.
HPV tipizálásra azért van szükség, hogy tudjuk milyen rizikójú (magas vagy alacsony) csoportba tartózó vírussal fertőződött-e meg a páciens, ugyenis a betegség kezelése és utánkövetése eszerint változik.
Az említett vírus DNS-ből épül fel, vagyis ugyanabból az örökletes anyagból, amely a növényi, állati, emberi sejtek működését is szabályozza. A vírusok, így a daganatot kiváltó DNS vírusok nem képesek önmagukban szaporodni. Ehhez mindig egy magasabbrendű élő sejt közreműködése szükséges. A vírusok – bejutva a szervezetbe – beépülnek az egészséges sejtekbe, köztük olyanokba is, amelyek a szövetek saját elöregedett sejtjeit pótolja. A sejtek normális működését úgy „kódolják át”, hogy többé azok már nem csak a körülöttük lévő szövetek épségének fenntartását végzik, hanem a bennük lévő vírusokat is megsokszorozzák. Az átkódolás visszahat a gazdasejt saját életműködésére, mert például a humán papillomavírus kikapcsolja a sejtben lévő védekező mechanizmusokat, amelyek saját örökítő anyagának (DNS-ének) épségéért felelősek. Ezután a fertőzött sejt már nem képes kivédeni a benne lévő vírus vagy a környezetből bejutott rákkeltő anyagok további DNS-t károsító hatását. Ez olyan láncreakciót indíthat meg, amelynek következtében a sejt fokozatosan elveszti a környező sejtekkel való kapcsolattartás képességét, egyre gyakrabban és szabályozatlanul osztódik, végül ráksejtté alakul át.
A méhnyakrák világszerte a nőket fenyegető második leggyakoribb rosszindulatú daganat. A világon 550 ezer méhnyak- és egyéb rák kialakulásáért felelős, mely az összes daganatos megbetegedések 6,1%-a. Az epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a méhnyakrákok és az egyéb genitális karcinómák több mint 90%-a összefügg a humán papillomavírussal (HPV).
A HPV az egész világon megtalálható, és legalább 100 alfaja különböztethető meg, melynek egy része a bőrt, másik része a nyálkahártyát támadja meg. Ezek közül mintegy 60-féle törzs a nemi szervek tájékán, a genitális traktusban, a méhnyak, a szájüreg, a garat, a gége, a nyelőcső, a végbélnyílás környéki régió vagy a hímvessző hámján található. A HPV a ma ismert leggyakoribb szexuális úton fertőző ágens. A szájnyálkahártya fertőzése legtöbbször orális szex útján következik be, de szüléskor a fertőzött anyáról is ráterjedhet az újszülött szájnyálkahártyájára.
Néhány, a világon szétszórtan előforduló ritka HPV-variáns jelenlétét kimutatták a legalább 12 000 éve elszigetelt közösségekben élő dél-amerikai indiánoknál is. Ez a megfigyelés azt a feltevést támasztja alá, hogy a papillomavírus már azelőtt megjelent, hogy az emberi faj kialakult és az egyes etnikai csoportok szétváltak volna.
A HPV-törzsek egyik csoportja szerencsére csak jóindulatú hámelváltozást okoz, ami könnyen eltávolítható. A papillomavírusok másik csoportja ugyan „rák-előtti” állapotot és rosszindulatú daganatot idéz elő, de nem egyforma erősséggel, és sokszor akár évtizedekig tartó lappangási idő után, mert mint jeleztük, egyéb külső tényezők is szükségesek a daganat kialakulásához.
A lappangási időszakban a vírus elrejtve, de mindvégig jelen van a fertőzött sejtekben, és így mód van a HPV-fertőzés felderítésére és a védekezésre. A vírus többféleképpen is kimutatható. Sokszor – de sajnos nem minden esetben – a papillomavírusra valló jellegzetes elváltozások találhatók a hüvely és a méhnyak nyálkahártyájának sejtjeiben, amelyet a rák citológiai szűrése alkalmával a vizsgálatot végző citológus felismer, és a leleten jelzi a HPV valószínűségét a szűrővizsgálatot kérő nőgyógyásznak. A citológiai kép csak a fertőzés meglétére utal, de ezen az alapon nem lehet meghatározni, hogy alacsony, átmeneti vagy magas rizikójú fertőzésről van-e szó. Ezután a nőgyógyász újabb sejtmintát küldhet a speciálisan felkészült laboratóriumokba, ahol a HPV-kimutatás és típusmeghatározás is elvégezhető. Ez nem egyszerű feladat, és a választott módszer attól is függ, hogy kevés vagy sok vírus van-e jelen a nyálkahártya sejtjeiben. Erős fertőzés esetén a vírusok burokfehérjéje speciális szöveti immunreakcióval a sejtmagokban láthatóvá tehető.
Elviekben hasonló módszerrel a vérben keringő vírusfehérje-ellenes anyag is kimutatható. Más esetben géntechnológiai eljárásokat kell alkalmazni. A legérzékenyebb vírusazonosítási eljárás az úgynevezett polimeráz-láncreakció, amelynek segítségével akár a csupán egy-két sejtben megbúvó néhány vírus is megtalálható. HPV-tipizálás szükséges az alacsony, az átmeneti vagy a magas rákkockázat meghatározásához, a fertőzés megelőzésének elősegítéséhez és a – még kísérleti stádiumban lévő – vírusellenes vakcináció stratégiájának kialakításához.
A HPV fertőzés a világ egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő betegsége. Megelőzésének módszerei: tartózkodás a szexuális élettől, óvszer használata, oltás és mikróbaölő szerek használata.
Három féle vakcina van forgalomban, 2, 4, és 9 komponensű. Valamennyi védőoltás három alkalommal adandó be (0., 2. és 6. hónap).
A férfiak által használt óvszer ugyan segíthet a HPV nemiszervi fertőzés kockázatának csökkentésében, de nem olyan hatékony, mint más szexuális úton terjedő betegségek ellen, mert a humán papillomavírus egyéb bőr valamint nyálkahártya területen is fertőzhet óvszer használata ellenére. A női óvszerek valamelyest nagyobb biztonságot nyújtanak, mert kevesebb nyálkahártya/bőrfelület marad szabadon érintkezéshez. Viszont a már fertőzött egyénekben való nemi úton történő továbbterjedés ellen hatásos lehet a rendszeres óvszerhasználat.
HPV-vírussal a férfiak egy részének nemi szerve is fertőzött, de esetükben ez általában nem okoz látható tüneteket és nem alakít ki betegséget. A nőknél ugyanis a vírus behatol a méhnyak felszínét borító hámszövet legalsó sejtrétegébe, ami szükséges számára ahhoz, hogy hosszú távon is életben maradjon és szaporodjon.
A férfiak részéről fennáll a visszafertőzés veszélye, azaz egy vírushordozó férfi újra megfertőzheti a betegségéből kigyógyult partnerét – akár hüvelyi, akár orális szexről van szó. Ezért javasolt, hogy az a férfi, akinek partnerét méhnyakrákkal vagy rákmegelőző állapottal kezelték, végeztessen el egy olyan vizsgálatot, amelynek során megállapítják, hogy ő maga fertőzött-e a HPV vírussal.
A végbélnyíláson kívül és a végbélnyíláson belül (elsősorban anális közösülés alkalmával történik a fertőződés). Tipizálás után a növedékek kívül-belül, egy ülésben eltávolítandók.
A HPV-fertőzéssel egyidejűleg egyéb, szexuális úton terjedő fertőzések irányába is vizsgálat történik.
A ma Magyarországon forgalomban lévő HPV-vakcinák 4 illetve 9 komponensűek, ezek tartalmazzák a leggyakoribb 16-os 18-as számú magas rizikójú vírus elleni ellenanyagot is, de a sok kellemetlenséget okozó szemölcsös növedékeket okozó 6-os 11-es vírust is!
A vakcinák az említett típusú vírusok egyik burokfehérjéjét tartalmazzák, amely ellen az emberi szervezet nagy mennyiségű ellenanyagot képes termelni. Az ellenanyagszint hosszú ideig – várhatóan 15-20 évig – egyenletesen magas marad, és ez biztosítja a tartós hatást és a védelmet a HPV ezen típúsai ellen.
A konzultáció és az esetleges vizsgálat teljesen fájdalommentes. A HPV elleni oltóanyag három részből, három adagból áll, amelyből az első beadása után egy hónapnak kell eltelnie a második oltásig, majd ezt követően hat hónapot kell várni a harmadik injekcióra.
A szöveg egyes részeinek forrása: wikipédia.